Hüllő. A hüllők, mint tudjuk hidegvérűek és erről is kapta a nevét. Éppen olyan a hüllő, mint amikor valaki hüledezik, elhül. Hű, hűs, lehül, stb. Forró, hüllő.
Fokhagyma. Helyesen foghajma. A jelentés képe a héjban rejtőzik. A hagyma a héjáról kapta a nevét, aki már pucolta az tudja. A foghajma meg egy foghoz hasonló növény.
Pogány. Sokaknak a pogány szó hallatán egy visszamaradott csoport jut az eszébe, akik egy bálványszobor körül táncolnak és áldozgatnak embereket. Nos ez nagyon hibás elképzelés. A pogányok éppen ellenkezőleg vallásos emberek, akik pagonyban tartják a szertartásaikat, nem pedig egy templomépületben, mert tudják, hogy Istent nem lehet egy házba beszorítani és mentesek a keresztény világ torzalmaitól; ők a szabad ég alatt imádkoznak.
Lejtő. Megérthető, ha elolvassuk a leírást az alja szónál. Szintén i-ből lett j, régen leitő volt. A lei, az a feli (fenti) ellentéte. Helyre mutat. Lei (le(nt)i) így már érthető remélem. Leít az nem más, mint lefele tart, mint kanyarít az görbül. Ennek értelmében ha értjük mi az a görbítő, akkor értük mi az a leítő, azaz lejtő. És természetesen függ attól, hogy honnan nézzük. Nem minden hegyi út lejtő, hanem ha alulról nézzük, akkor bizony felítő az!
Hegyalja, azaz a hegy alja. A hegy szó érthető, de mi is az az alja?
Alja nem más, mint alia, amit fel lehet bontani ‘al-i-a’-ra. Az ‘al’ érthető, mint az alagsor, albérlő, alávetett… ‘Ali’ az nem más, mint a vidéki, tegnapi, ottani… tehát a helyét határozza meg az ali. És elérkeztünk a végéhez, az ‘alia’. Az ‘a’ véget ezekből a szavakból megérthetjük: odva (odúja), kártyája, hangja. Szóval a hegynek egy valamije, azaz az alvége, az alia, ami később átalakult alj-ra. Innen a hegyalja.
Hírtelen, azaz HÍRtelen, vagyis híretlen. Az esemény ami olyan gyorsan történik, hogy megelőzi a hírét.
Véletlen, azaz véltelen. Nem mást jelent, minthogy az adott dologról nincs véleményünk, nem tudunk róla hogy vélekedni, ezért véletlennek minősül.
Frissítve