Hibák

Hibás azt mondani, hogy rovásírás!

Miért? Egyszerűen mert teljesen értelmetlen. Próbáljunk meg kitörni a megszokás bűvköréből és tényleg nézzünk rá a szóra, hogy mit is jelent végül is. Rovás írás. Azt sejteti, hogy az írást rótták. Ez szép és jó, de… ez semmit nem árul el. Mert mit róttak? Itt lenne a lényeg. Betűket természetesen, szép magyar betűket.

De világítsunk rá az elnevezés fő hibáira.

Először is, ha a magyar írás rovás írás, ez esetben a temetőben a sírfeliratok is rovásírások. Ugye? Hiszen róják a kőbe. Itt már súlyos hiba van, hiszen mint tudjuk ez nem igaz. A hiba ott van, hogy az írást egy írásmódról nevezték el. Mintha azt mondanánk, hogy táblárakrétávalírás vagy hóbapisililőírás. Ebből megtudjuk, hogy milyen írás az? Hát persze hogy nem. Félrevezető elnevezés ez! Ajánlott kerülni.

Másrészt a betűket amiket elvileg rovásírásnak hívnak sokan papirra is vetették. Sőt könyv is maradt fent. Ráadásul olyan, ami mellett latin betűs írás is lett később. Akkor hogy is van ez? Előttünk egy papir, rajta a két írás és az egyik rovásírás a másik nem? Pedig mindkettő papiron van. Látható már mekkora csacsiság rovásírásnak nevezni?

Tessék csak nevén szólítani. Magyar ABC. Amivel ma általában írunk az messze nem magyar ABC, csupán a latin ABC egy átvétele. De lehet Szkíta-Hun-Székely-Magyar ABC is. Közös kincsünk, de semmiképpen sem rovásírás, tessék ezt a szót kihúzni a szótárból!

Bővebben >>>

Hibás a múltra a jelenből következtetni.

Miért is? Ennek egyszerű oka van. Egy múltra vonatkozó kutatás eredménytelensége nem bizonyít semmit. Ha például valami után kutatnak a múltban és nem találják meg az nem bizonyítja a nem létét.

Egy egyszerű példa erre a tárgyak természetes bomlása. Hosszú idő alatt a tárgyak elbomlanak, elkorhadnak. Minden anyagnak van egy ideje, ami alatt teljesen semmivé válik. Vagyis a múltban ez idő után már természetes, hogy nem találhatunk olyan valamit. Például eszközök. Attól még, hogy a múltban egy idő után nem találni bizonyos eszközöket még nem jelenti, hogy nem voltak. Csupán hiába keressük, ha már nem is lehet ott.

Ebből az okból kifolyólag hibás dolog az őseinket alacsonyrendűnek tekinteni. Sőt!

Ennek a hibának a fő vonatkozása, hogy még több tízezer éve, mikor – mint mindahányan tudjuk – barlangokban éltek az emberek, akkor a barlangok falára alkottak. És ennyi, vége. Mekkora félrenézés ez. Mert gondoljunk bele, ha egy egyszerű barlangnak a falán voltak ilyen műremekek, akkor mi lehetett kint a nagyvilágban. A máig fennmaradt barlangok többnyire azért maradtak fennt, mert elzáródtak valami módon és nem jutott be levegő meg semmi se. De ami kint maradt, az szinte mind eltűnt. Hogy is maradhattak volna fennt nem barlangfalra festett festmények vagy egyéb alkotások?

Ez körülbelül olyan, mintha 30.000 év múlva megtalálnák Budapest romjait a föld alatt és észrevennének néhány graffitit a falon és ebből le is vonják a következtetést, hogy milyen érdekes szokásaink voltak, hogy a házak falára festett a kor embere jeleket. Persze a festmények és a múzeumok már rég eltűntek, csak az az egy két ritka szerencséből megmaradt házfal tanúskodik a kor műveltségéről.

Hibás az egyoldalúság!

Ha az ember fellapoz egy szótárat, akkor egyszer csak azt veszi észre, hogy minden szavunk átvétel valamilyen másik nyelvből. Mintha a magyar egy turmiksz nyelv lenne. Ez legalább olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fa törzse az ágaiból állt össze.
A jelenlegi állás azt mutatja, hogy ami megvan az általunk beszélt nyelvben, annak egy része megtalálható például az angolban, egy másik része a németben, megint egy másik része a latinban és így tovább. Most akkor logikus lenne az, hogyha a szomszéd fájáról letörök egy ágat, elültetem és lesz egy kis fám, akkor azt mondom, hogy a szomszéd fája az én fámból származik? Nyílván nem.

De ebből következik egy másik hiba:

Hibás előítéletekkel rendelkezni!

Az egyik legnagyobb hiba, amit észrevettem az az, hogy teljes mértékben hallatlan, hogy a mi általunk beszélt nyelv az ősnyelv egyenes ágú leszármazottja. Hát hogy lehet az? Őrület! Hazugság.
Nos igen. A sok sok év iskolai butítás és miegyéb elérte a hatását. Már csak azért is vicces, mert sokan “eredetibbnek” veszik a külföldi nyelveket, holott amikor a magyarok már rég itt voltak akkor még messze létre se jöttek. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legtöbb ember keveri a dolgokat, de nagyon súlyosan. Elmagyarázom, hogy mire gondolok. A fő hiba az az, hogy azáltal, hogy mi beszéljük ezt a nyelvet, magyar nyelvnek hívjuk. Általános iskola óta tudjuk, hogy magyarok 1000 éve vannak itt. (Európában jelenleg Magyarország az egyik legrégebb óta fennmaradt ország) De hogy akkor hogy lehet, hogy is lehetne az ősnyelv = magyar nyelv???

Hát egyszerű. Nem egészen egyenlő ez az egyik, hanem a leszármazottja. A másik, hogy nem néphez, hanem helyhez kötött ez a nyelv!

Ez azt jelenti, hogy az ősnyelvnek valamilyen oknál fogva a Kárpát medencében volt a bölcsője. Itt használták több tízezer évig, míg ezer éve idejöttek a magyarok. De nem ők hozták ezt a nyelvet. A lényeg, hogy lehet akármilyen népé. Nem a nép a lényeges ebben az esetben, hanem a nyelv. Szóval tessék félretenni az előítéleteket, hogy igen hungarista meg mellét verő meg stb… Ez elég gyermekded gondolkodás, hanem tessék egyszer tiszta fejjel végiggondolni ennek a menetét. Tökéletesen mindegy, hogy melyik nép beszéli az ősnyelv legépebb állapotában fennmaradt állapotát. Valami miatt mi beszéljük. Számít, hogy miért? Nem. Ha mégis kéne indok, akkor lehet, hogy azért, mert a Kárpát medence egy kíválló terület. Körbe van védve hegyekkel, a földje kitűnő, vizei is…